Azahriah fan történet

-Egy kérdés. Mi lenne ha elmennénk valahova?-tette fel a kérdést Bence (Fészek).

-És hova?-kérdeztük egyszerre.

-Nem tudjuk. Sétálunk egyett majd beülünk kajálni aztán jön a többi.-sorolta Desh a tervet.

-Hát nem tudom. Menjünk?-nézett rám Ati.

-Mehetünk.-mosolyogtam rájuk.

-Akkor indulás.-mondta Desh vigyorogva.

Lementünk az előtérbe majd elkészültünk és elindultunk sétálni. Atival kézen fogva sétáltunk és beszélgettünk a többiekkel.

-Szóval hova menjünk?-kérdeztem a fiúktól.

-Menjünk üljünk be valahova kajálni.-vetette fel az ötletet Csődör. Mindenkinek tetszett így elmentünk egy kajáldába ahol rendeltünk pizzát és kávét.

-De jó ez a nyugodtság.-dőltem hátra a székben mosolyogva.

-Jó bizony.-mondták a srácok is.

-Uramisten. Az ott Azahriah és Desh.-hallottam meg hallkan egy lány hangját.

-És ott van Csődör meg Fészek is.-mondta egy másik lány.

-Na már csak ez hiányzott.-mondtam hallkan.

-Mondtál valamit?-kérdezte Ati tőlem.

-Nem.-válaszoltam mosolyogva. Csődörre néztem aki hallotta, hogy mit mondtam mert rám kacsintott.

-Ki lehet az a lány?-hallottam a lányokat, hogy találgatnak. Ati rám nézett majd elmosolyodott. Meg akart csókolni de nem hagytam neki amin meg is lepődött.

-Mi a baj?-kérdezte tőlem.

-Itt vannak a rajongóitok. Biztos vagy benne, hogy fel akarod vállalni a kapcsolatunkat?-néztem végig a szemébe.

-Tetszik, hogy ennyire figyelsz a dolgokra.-mondta mosolyogva.

-Csak a te érdekedet nézem, hogy neked jó legyen.-húztam meg a vállamat.

-Örülök neki. De nem akarom titkolni tovább.-simogatta meg a kezemet majd összekulcsolta.

-Biztos?-kérdeztem meglepődve.

-Egészen biztos vagyok benne.-kacsintott rám majd végül megcsókolt.

-Ő a barátnője?-hallottuk a lányokat.

-Ne foglalkozz velük.-mondta a csókunk után vigyorogva.

-Jól van.-mosolyogtam rá majd tovább beszélgettünk. Kis idő múlva felálltunk és mentünk tovább sétálni. Olyan jól éreztük magunkat, hogy észre se vettük azt, hogy este lett.

*OTTHON*

-Hogy érezted magad?-kérdezte Attila már az ágyba feküdve.

-Szuperül.-bújtam hozzá mosolyogva.

-Kérdezhetek valamit?

-Igen.

-Megbántad, hogy megismertél?-tette fel a kérdést.

-Hogy mi?-kérdeztem meglepődve tőle miközben a szemébe néztem.

-Csak kérdezem nyugi.

-Nem bántam meg. Sőt örülök, hogy megismertelek. De miért kérdezed?

-Kíváncsi voltam a válaszodra.-csókolt meg mosolyogva.

-Gondolom.-hajtottam vissza a fejemet a mellkasára. Pár perc múlva el is aludtam.

*2 hét elteltével*

Eljött az a nap amit nagyon nem vártam. Ma veszik fel a klippet. Kora reggel felkeltünk, elrendeztük magunkat majd elindultunk a helyszínre. Én leültem egy sarokba ahol nem leszek útban.  Csődör leült mellém.

-Minden oké?-kérdezte tőlem.

-Fogjuk rá.-válaszoltam sóhajtva.

-Nyugi nem fog megcsalni.

-Tudom. Csak félek a múltkori incidens miatt.

-Figyelj hugi. Ha nem szeretne Ati akkor nem osztotta volna ki a csajt.

-Honnan tudod, hogy nem játszották meg?-kérdeztem könnyezve. 

-Bízol benne?-nézett a szemembe.

-Igen de attól még félek.

-Na nyugodj meg.-ölelt magához.

-Ne haragudj.

-Hé én nem haragszom rád. De ne sírj mert észre fogja venni Ati.-törölte le a könnyeimet.

-Megpróbálom vissza tartani.-mosolyogtam rá.

-Minden oké?-jöttek hozzánk a skacok.

-Persze.-mondtam mosolyogva.

-Nem úgy tűnik.-mondta Fészek majd leültek velünk szemben.

-Komolyan mondom.-próbáltam győzködni őket.

-Csajos nem vagyunk hülyék. Mondjad el.-mondta Desh. Sóhajtottam majd elmondtam nekik is.

-Kizárt, hogy ne szeretne téged.-mondta Fészek.

-Ha meg mégse szeretne akkor kiütném. Csak így odaállnék és bumm könyökkel.-mondta majd közben elmutatta amin jót nevettem.

-Oké 10 perc pihenő.-hallottuk meg a rendező hangját. Eddig még csak a csajokat vették fel. Ati nem jött hozzánk hanem egy férfivel beszélgetett a lányokkal együtt. Láttam ahogy Betti meg próbálkozik Atinál.

-Bocsi fiúk nekem ki kell mennem egy kicsit.-mondtam majd felálltam és kimentem az épület elé. Esett az eső de nem érdekelt. Sírtam de nem tudom, hogy miért. Tudom, hogy sose csalna meg Ati.

-Hugi gyere be.-jött ki a bátyjám.

-Mindjárt megyek.-mondtam neki és csak néztem a távolba.

-Meg fogsz fázni.

-Nem baj.-mondtam majd hallottam ahogy vissza ment. Pár perc múlva újra kinyílt az ajtó.  Valaki megállt mellettem esernyővel a kezében.

-Kicsim beteg leszel.-mondta Ati.

-Nem leszek.-mondtam sóhajtva.

-Mi a baj?

-Semmi.

-Hé nézz rám.-mondta én pedig nehezen de rá néztem.

-Miért próbálkozik még mindig?-kérdeztem tőle.

-Nem tudom. De nem nagyon érdekel. Nekem itt vagy te akit nem akarok elveszíteni. Egyetlen egy lány sem érdekel rajtad kívül.-nézett végig a szemembe.

-Tényleg?

-Igen. Komolyan gondolom veled a kapcsolatot. Terveim vannak veled és nem játszani akarok az érzéseiddel.

-Én sem akarok veled játszani Ati. Igaz néha elgondolkozom, hogy miért engem választottál de viszont örülök is neki. Szerencsésnek érzem magam.-mosolyogtam rá.

-Szeretlek kicsim.

-Én is szeretlek.-csókoltuk meg egymást majd bementünk mert folytatniuk kellett a munkát.

-Minden oké?-ült le mellém újra István.

-Igen.-mosolyogtam rá.

-Remélem nem veszekedtetek.

-Nem dehogy. Aranyos volt nagyon.-néztem végig Atit mosolyogva miközben az ő részét vették fel. Fél napig tartott míg felvették a klippet hozzá.

*Otthon*

 Át jött Zsombor meg Tikéj akik a srácok haverjai.  Egy dalról beszélgettek én pedig csak figyeltem őket mosolyogva. Attila írtóra jól nézz ki és az a mosoly...elfogok olvadni úgy érzem.

-Énekeljünk már egy kicsit.-mondta Zsombor.

-Okés de mit?-kérdezte Tikéj.

-Nevettale?-nézte a srácokat.

-Na várjatok kell az alap.-mondta Ati majd bekapcsolta a laptopján az alapot és elkezdtek énekelni.

Tíkéj:

Már megint egyedül ülök, nézem a tévét, nézem a tévét
Sokszor volt ez a film, ismerem a végét, ismerem a végét
Mindig ugyanazt láttam, mindenhol a képét, mindenhol a képét
De ha lehunyom a szemem, mindig csak szétég, mindig csak szétég
Ugyanaz a mozi, ugyanaz a sztori
Csak a szinkron más, mint amit kértél
Ugyanaz a hurok, ami ugyanúgy szorít
Mert képtelen vagy rá, hogy elmenjél
Csak nézem némán, elmosódsz a képen
Elalszok éppen, te sem vagy már ébren, yeah
Te sem vagy már ébren.

Azahriah:

Minden nap ugyanúgy telik el
Mondogatom magamnak, hogy legyen már valami
Minden percben ugyanaz a cél
De mit tegyеk, ha haldoklik az, ami felszabadít?
Yuh, de hidd el, hogy én várok rád, rajtad nеm látok át!
Eltelik pár hónap, de én nem igazán járok át
Mondd, hova szállsz babám?
Te azt hiszed "szerelmes", én nem érzem át a pátoszát

Én végig komoly voltam, te csak nevettél
A szavam igaz volt, de te csak megettél
Én végig komoly voltam, te csak nevettél
Nevettél

Onnan jöttünk, ahova tartunk
Ennyi jót mi sosem akartunk
Onnan jöttünk, ahova tartunk
De boldogok mi sose maradtunk.

Hallkan énekeltem Atival együtt az ő részét amit észre is vett és végig mosolyogva figyelt engem. Nagyon szeretem ezt a srácot. Ő a mindenem és sose akarom elveszíteni.

Vitó Zsombor

Tudom, kialudt a láng, kicsi ez a ruha ránk
Most kettőnk közt a gátat csak a pia oldja már
A szívem ide-oda jár, kérlek, figyelj oda rám!
Úgy akarom, hogy te legyél a Michele Obamám
Mondd, mit tegyek meg érted!
Hogy mégegy csókot adjál
Tudom a végtelen kevés lesz
De aki reggel kócosan vár
Egyszer újra az enyém lesz
Csak épp nem tudom, hogy hol jár
Én szólok, te nem értesz
Csak mondod, hogy elég lesz
Te azt hitted, ez hosszú út és nem kísérlek el
Én elmondtam már százezerszer is, kit érdekel
Már nem kell sokat várnod, lassan felnövök hozzád
Mert a boldogságom hoznád

 Azahriah, Vitó Zsombor & Tíkéj

Hey-ya, hey-ya
Velem van a bajban
Hey-ya, hey-ya
De soha nem akartam
Hey-ya, hey-ya
A szívem odaadtam
Velem vagy a bajban
De soha nem akartam

-Ajh de jól esett.-dőlt hátra Zsombi.

-Csak ez esik jól?-kérdezte Tikéj.

-Áh nem. Minden is.-kacagott Zsombor.  Ati rám kacsintott amitől elpirultam egyből.

-Na nana. Ez meg mi volt?-kérdezte Tikéj, Atitól.

-Mire gondolsz?-kérdezett vissza mosolyogva.

-Ez a kacsintás.-válaszolta a srác.

-Hát te nem tudod?-kérdezte Zsombor.

-Mit kéne tudnom amit mindenki tudd?-nézett körbe Tikéj.

-Ő a barátnőm.-mondta ki büszkén Ati.

-Komolyan?-kérdezte majd rám nézett utána meg vissza Atira.

-Igen haver. Együtt vannak.-mondta István is mosolyogva.

-Azta. Ez meglepett most. A rajongóid tudják már?

-Még nem. Habár valamelyik nap látott pár rajongó amint adok neki egy csókot, szóval lehet hogy tudják.-mondta Azahriah.

-Nem baj nem kell velük foglalkozni.-mondta Desh.

-Skacok jövőhéten megyünk a Budapest Parkba fellépni.-mondta Fészek.

-Igen és alig várooooom.-mondta Desh.

-Jövőhéten? Én meg nem tudok ott lenni. A fenébe már, hogy mindig akkor van dolgom amikor ők fellépnek. De legalább István tudd róla.-gondoltam magamba és csendben ültem tovább a fotelemben.

-Csajos.-szólt nekem Desh.

-Mi az?-néztem rájuk.

-Velünk jössz majd?-kérdezte Ati.

-Jó lenne. De megint dolgom lesz.-mondtam szomorúan. Láttam rajta, hogy rosszul esik neki.

-Rendben. Semmi baj.-mosolyodott el. A nap semmit tevéssel ment el....és a többi is. A fiúk sokat próbáltak és én egyre jobban kezdtem magam rosszul érezni azért, hogy nem tudok elmenni. Sajnos dolgoznom kell. A hét nagyon gyorsan elment. A fiúk végig próbáltak én meg sokat dolgoztam és ez így ment szombatig. Szombaton elég sokáig dolgoztam. Hajnalba értem haza de a fiúk még mindig koncerteztek. Fáradtan estem be az ágyamba és aludtam is el.

*Vasárnap*

Álmosan mentem le a konyhába inni kávét. Ati kivételével mindenki lent volt.

-Jóreggelt.-köszöntem nekik álmosan.

-Reggelt.-köszöntek vissza furcsán. Nem fordítottam különösebb figyelmet rá így töltöttem ki magamnak kávét és elkezdtem inni. A fiúk nem mertek rám nézni és ez már kezdett zavarni.

-Skacok. Valami baj van?-kérdeztem tőlük.

-Nem.-vágta rá Fészek.

-Nincs semmi.-ejtett egy hamis mosolyt Desh.

-Furcsák vagytok.-mondtam majd elmostam a poharamat.

-Na mindegy megyek el. Majd jövök.-kaptam össze magamat majd elmentem.

-Nem tetszik, hogy így viselkednek. Valamit nagyon titkolnak. Remélem nem csinált semmit sem Ati.-gondoltam magamban majd beértem az irodámba, leültem és neki láttam a munkának. Képeket szerkesztettem meg mivel fotós lettem. És ezt a fiúknak köszönhetem meg Ati édesapjának. 3 óra elteltével pittyegett a telefonom. Megnéztem és egy névtelen küldött nekem egy videót. Furcsáltam de megnéztem. A szemeim megteltek könnyel Ati egy lánnyal van koncert után a wc mögött és....hát igen.

-Ezt nem hiszem el.-dobtam el a telefonomat sírva. Zokogva ültem a székembe amikor valaki bejött.

-Hugi hoztam kaját neked. Mi a baj?-jött hozzám István.

-Ezért viselkedtetek furcsán?-álltam fel a székemből és kezdtem el kiabálni a bátyjámmal.

-Mi? Miről van szó?

-Ne tegyél úgy mintha nem tudnál róla. Miért engedtétek neki? Részeg volt ugye? Miért velem történik meg ez? Elegem van.-rogytam össze zokogva. Hozzám sietett majd magához ölelt.

-Nem direkt volt hugim. Jól éreztük magunkat, ittunk és bejött az a két lány. Ati nem akarta megtenni.-kezdett el magyarázkodni.

-Nem érdekel a magyarázatod. Se a tiéd, se az övé.-mondtam sírva majd fogtam magamat és elmentem. Nem tudom hova de el tőlük. Az idő is velem együtt érezz mert elkezdett esni az eső. Bementem egy kávézóba és ittam egy teát majd amikor csendesült az eső akkor elindultam haza. És nem a fiúkhoz mentem hanem van egy kis saját házam. Ati is rám írt de nem akartam vele beszélni ezek után.

(Nem igazi a beszélgetés)

Nehéz volt neki ezt írnom de úgy érzem, hogy most erre van szükségem. Nem tudom mit tehetnék ilyenkor. Többet fogok dolgozni. Vettem ki 1 hét szabadnapot, hogy össze tudjam szedni magamat. A fiúkkal nem beszéltem egyszer sem, pedig próbáltak elérni. 1 hét leteltével nagyábból össze tudtam magamat szedni és már dolgoztam is. Csak a munkára figyeltem és ez így ment több hónapon át. De éreztem, hogy nem vagyok boldog. Péntek volt és éppen az irodámba ültem amikor kopogtak az ajtómon és a főnököm lépett be rajta.

-Liza lenne itt egy banda akik nem tudtak időpontott foglalni ezért hozzám jöttek és én adtam nekik. Tudnál róluk csinálni képet?

-Öhm persze.-mondtam majd amikor kiment akkor elkezdtem előkészülni. A fényképezőgépemet állítottam be amikor bejöttek.

-Üljenek le oda.-mondta a főnököm majd pár perc múlva bezárta az ajtót.

-Rendben milyen témára gondo....-fordultam meg majd elakadt a szavam. 

-Mit kerestek itt?-kérdeztem tőlük.

-Beszélni szeretnénk veled.-mondta Desh. Most nagyon komolyak voltak és ez megijesztett egy kicsit.

-Nincs miről beszélnünk.-tettem le a fényképezőmet.

-De igen.-mondta Csődör.

-Ez nem mehet így tovább.-mondta Fészek.

-Miért is nem?-kérdeztem tőlük.

-Ajh nézd meg ezt a videót.-nyújtotta felém Desh a telefonját.

-Nem vagyok rá kíváncsi.-mondtam a srácoknak könnyezve.

-Szerintem meg az vagy. Szóval nézd meg.-mondta a bátyjám. Sóhajtottam egyett majd elvettem a telefont és elindítottam a videót. Ati készítette instagramra amiben elmondja, hogy mi hogyan történt.

-Látod bevallotta, hogy hibázott.-mondta a bátyjám.

-Ez nem változtat semmin.-mondtam szipogva.

-Szeret téged, hiába hibázott.-mondta Csődör. Csak csendben voltam és gondolkoztam. Majd az ajtón belépet Ő. A szívem hevesen kezdett el verni. A fiúk kimentek így csak ő maradt bent velem.

-Szia.-köszönt megtört hangon az ajtónak dőlve.

-Szia.-köszöntem vissza.

-Hogy vagy?

-Lehetnék jobban is.-ültem le a székembe.

-Sajnálom. Egy hülye voltam és megértem a döntésedet is. De az igazat írtam akkor neked. Hogy te mindig is fontos leszel nekem. Csak gondold végig jól.-mondta majd kiment. Eddig tudtam vissza tartani a sírást.

-Miért csinálod ezt velem? És miért szeretlek még mindig?-kérdeztem magamtól. 1 óra múlva már otthon voltam. Mindenki támadja Atit és tudom, hogy neki is rossz ez. Megérti de elfogadja a támadásokat hiszen tudja, hogy hibázott és igenis bevallotta mindenki szeme és fülehallattára. Hiszen ő is ember és fog is hibázni.

-Vele akarok lenni akkor is.-mondtam ki hangosan majd elővettem a telefonomat és még mielőtt felhívtam volna megálltam egy percre aztán megnyomtam a hívás gombot. Délután 4 óra van szóval még nem alszik. Pár csengés után felvette.

-Igen?-szólt bele rekedtes hangon. A vér is megfagyott bennem.

-Haló.-szólt bele újra.

-Ati.-nyögtem ki hallkan a nevét.

-Liza?-hallottam ahogy felült.

-Ne haragudj ha felkeltettelek.-kértem tőle bocsánatott.

-Nem keltettél fel. 

-Biztos?

-Igen. Valami baj van?

-Szeretném ha átjönnél.-mondtam hallkan és a sírást visszatartva.

-Máris megyek.-mondta majd lerakta.

-Basszus.-mondtam majd leültem a kanapéra és csak vártam. Megtettem és felhívtam és most ide tart.

-Mit csináltam?-kérdeztem megint magamtól. 1 óra múlva csengettek. Felálltam majd félve az ajtóhoz mentem. Nagy levegővétel után kinyitottam az ajtót és ott állt. Mint mindig írtó jól nézett ki.

-Szia.-köszönt letörve.

-Szia. Gyere be.-engedtem be majd bezártam az ajtót és a nappaliba mentünk.

-Kérsz valamit inni?-kérdeztem tőle.

-Nem köszönöm.-ült a kanapén. Tördelte az újjait vagyis ideges volt.

-Gondolkoztál?-kérdezte hallkan.

-Igen.-válaszoltam én is hallkan.

-Mire jutottál?-könnyezett be a szeme majd összeszorította hogy vissza tartsa a könnyeit. Sóhajtottam majd feláltam és mellé mentem majd leültem.

-Megbántad amit tettél?

-Igen. Nagyon is megbántam és ha tehetném akkor visszamennék az időbe és elküldtem volna őket. És kevesebbet ittam volna. Bárcsak meg se történt volna. Hibáztam tudom jól. És most elveszítelek az én hibám miatt.

-Szeretsz te egyáltalán engem? Őszintén Ati.

-Igen nagyon is szeretlek téged.-nézett ekkor a szemembe. Bele néztem azokba a gyönyörű barna könnyes szemeiben amiben újra és újra elmerengek.

-Fog milyen előfordulni?-kérdeztem már én is könnyezve.

-Nem. Az egyszer biztos, hogy innentől kezdve minden megváltozik.-mondta határozottan.

-Ati. Én.....nem akarlak elveszíteni téged.

-Én sem téged hidd el.-sóhajtott fel.

-Szeretlek.-mondtam ki. A szemeimbe nézett meglepődve.

-Ez most azt jelenti, hogy....együtt maradunk?-kérdezte tőlem.

-Igen. De csak azzal a feltétellel ha több ilyen nem fog előfordulni.-mondtam hallkan.

-Kicsim.-ölelt magához szorosan amit én viszonoztam.

-Nagyon szeretlek.-mondta a szemembe majd megcsókolt. Őszintén szólva nagyon hiányzott nekem.

-Hiányoztál.-mondta a csókunk után.

-Te is nekem. De ugye nem fogsz vele beszélni?

-Nem fogok. Esküszöm. Most kaptalak vissza és megtudtam, hogy milyen rossz dolog elveszíteni azt a személyt aki nagyon fontos a számomra.

-Jól van.-mondtam megnyugodva.

-De valamit meg kell beszélnünk.-nézett komolyan a szemembe.

-És mit?-néztem rá.

-Az emberek nem tudhatják, hogy együtt vagyunk.-mondta amire én elszomorodtam.

-De csak addig kéne titkolnunk míg ez a dolog el nem felejtődik.-kulcsolta össze a kezünket.

-Rendben. Akkor én csak a fotós vagyok. 

-Nyílvános helyen igen. De a barátnőm vagy. Én se így akartam ezt de sajnos elrontottam és kellett hoznom egy ilyen döntést...és még pár szabályt.-mondta sóhajtva.

-Jól van. Elfogadom ezt a döntésed.-mosolyogtam rá.

-Nagyon sajnálom kicsim.-ölelt magához.

-Nem baj. Énekelsz nekem?-kérdeztem miután elengedtük egymást.

-Mit szeretnél hallani?-kérdezte mosolyogva.

-Valamelyik új dalod.

-Rendben akkor legyen aaaaa........tisztán iszom. 

-Miért pont az?-kérdeztem meglepődve.

-Mert van egy rész amit neked szánok benne.-puszilt meg.

-Oh. Hallgatom.-mosolyogtam rá. Lent volt a laptopom és bekapcsolta a dalt majd elkezdte énekelni.

"MONDD MIÉRT IS JÁTSZANÉK VELED HIGGY NEKEM
ÉN ARRA KÉRLEK VÁRJ AMIG ÚJRA MEGTÖRTÉNIK
ÈS TUDOM MIT TESZEK
BÁR MÁR ÉRZEM AZT HOGY LASSAN ITT A VÉGE"!-itt rám nézett. Szóval ezt a részét szánta nekem.

-Szeretlek. Remélem elhiszed nekem.-nézett a szemembe a dal végén.

-Azt szeretném ha komolyan is gondolnád.-mondtam sóhajtva.

-Én komolyan gondolom.-mondta Ati. Megcsörrent a telefonja. Elővette majd sóhajtva felvette.

-Szia.-köszönt az illetőnek.

-Hol vagy?-hallottam meg Fészek hangját.

-Sétálok. Mindjárt megyek haza.

-1 órája sétálsz?

-Igen. Muszáj voltam ki szelőztetni a fejemet.

-Jól van haver. De lassan gyere hazafele.

-Okés mindjárt.

-Beszéltél vele?-kérdezte Fészek. Megráztam a fejemet, hogy ne mondja el.

-Nem.

-Meg fog bocsátani.

-Nagyon remélem. Na mindegy megyek hazafele.-mondta majd elköszöntek és lerakta.

-Akkor nem alszol itt?

-Sajnos nem.-vette fel a cipőjét.

-Kár.-mondtam letörve.

-Holnap lesz egy koncertünk. Gyere el.

-De nincs jegyem.

-Nálam van. Tessék.-húzott elő a zsebéből egy jegyet majd átadta.

-Köszönöm.-köszöntem meg. Elköszöntünk egymástól majd elment. Készítettem magamnak vacsorát majd megettem, elmosogattam végül elmentem fürdeni.

-Mit csináltam? Jól cselekedtem? A hibája ellenére is nagyon szeretem őt. Remélem, hogy végig gondolta és több ilyen nem lesz. És persze remélem azt is, hogy szeret.-gondolkodtam majd elaludtam.