Azahriah fan történet

 (A képek és videók csak illusztrációként szerepelnek)

 

-De nincs jegyem.

-Nálam van. Tessék.-húzott elő a zsebéből egy jegyet majd átadta.

-Köszönöm.-köszöntem meg. Elköszöntünk egymástól majd elment. Készítettem magamnak vacsorát majd megettem, elmosogattam végül elmentem fürdeni.

-Mit csináltam? Jól cselekedtem? A hibája ellenére is nagyon szeretem őt. Remélem, hogy végig gondolta és több ilyen nem lesz. És persze remélem azt is, hogy szeret.-gondolkodtam majd elaludtam.

 

*REGGEL*

 

A telefonom csörgésére keltem fel. Csukott szemmel nyúltam a telefonért majd felvettem.

-Haló.-szóltam bele álmosan.

-Szia.-köszönt bele Ati. Egyből felébredtem

-Öhm...szia.

-Felkeltettelek?

-Nem dehogyis.

-Biztos?

-Igen biztos.

-Rendben. Mára mi a terved? Az estén kivül?

-Öhm az estén kívül?-kérdeztem értetlenül.

-Elfelejtetted?

-Öhm.....nem?!

-Szóval elfelejtetted.

-Ne haragudj.-mondtam neki majd a szekrényemre néztem ahol a koncert jegy volt.

-A koncert.-esett le egyből.

-Igen igen.-mondta Ati a telefonba.

-Haver kivel telefonálsz?-hallottam meg a háttérben Desh hangját.

-Mindjárt haver.-mondta majd hallottam, hogy elment tőle.

-Köszönöm.-köszöntem meg mosolyogva.

-Mit?

-Azt, hogy nem mondtad még el nekik.

-Ha te titokban szeretnéd tartani akkor én nem fogom elmondani.

-Én sem. Majd egyszer meg tudják.

-Mennem kell. Majd irok neked. Rendben?

-Okés menj csak.

-Szia.-köszöntünk el egymástól. Kikeltem az ágyból majd elmentem lezuhanyozni. Zuhanyzás után felöltözve megreggeliztem majd felnéztem a közösségi oldalakra. Unalmas volt ezért kapcsoltam zenét majd elkezdtem takarítani. Azahriah MIND1 dalát hallgattam jó hangosan amikor csengettek. Nem kapcsoltam ki hanem csak halkabbra vettem és mentem ajtót nyitni.

-Ati?-lepődtem meg.

-Szia.-köszönt mosolyogva.

-Gyere be.

-Köszi.-jött be majd bezártam az ajtót.

-Hogyhogy eljöttél?-kérdeztem tőle a nappaliban majd kikapcsoltam a zenét.

-Látni akartalak.-ült le mellém.

-És a fiúk nem tudják, hogy itt vagy?

-Nem azt mondtam, hogy sétálok egyett.

-Túl sokat sétálsz mostanában.

-Van kiért sétálnom.-fogta meg a kezemet.

-Egyszer úgy is el kell mondanunk.-mondta Ati.

-Tudom.

-Mit kell elmondani?-hallottuk meg Csődör hangját. Ijedten álltunk fel a kanapéról.

-Pisti te mit keresel itt?-kérdeztem tőle félve.

-Jöttem meglátogatni a hugomat.

-Ne haragudj rám kérlek. El akartuk mondani de én kértem, hogy később mondjuk el.-kezdtem el magyarázkodni.

-Hugi nyugodj meg. Nem haragszom, és amúgy is sejtettem, hogy kibékültetek aminek én csak örülök.-ölelt meg Csődör.

-Örülök, hogy te vagy a bátyjám.-öleltem meg én is őt.

-Haver.-jött mellém Ati és a bátyjámra nézett.

-A legjobb barátom vagy. De arra kérlek, hogy tedd boldoggá a hugomat.-mosolygot Atira.

-Meg lesz.-pacsiztak le vigyorogva. Örülök neki, hogy nem veszekedtek, hiszen mind a két fiú fontos nekem.

-Na majd később jövök hugi. Beszélgessetek.-puszilt meg majd elment. Atira néztem és ő is rám. Elvesztem a szemeiben. Pár percig néztük egymást majd közel jött hozzám és a derekamat megfogva húzott óvatosan magához. Homlokát az enyémhez érintette és úgy nézett a szemembe.

-Röstellem amit csináltam. Remélem meg tudsz nekem bocsátani.-suttogta azon a bariton hangján.

-Attila én.....én nagyon szeretlek téged és nem akarlak elveszíteni.-suttogtam én is.

-Több ilyen nem lesz esküszöm. Csak ne hagy el. Kérlek.-láttam a könnyes szemeit.

-Ígérj meg nekem valamit.

-Bármit csak maradj velem.

-Ne csinálj több ilyet. Kérlek szépen.-kértem elcsukló hangon.

-Megígérem. Semmi ilyen nem lesz.-nézett végig a szemembe.

-Szeretlek Ati.-néztem én is végig a szemébe. Kicsit beharaptam az ajkamat majd már csak azt vettem észre, hogy Ati magához ölelve csókolt amit viszonoztam is. Olyan érzékien csókolt, hogyha nem fog akkor biztos össze is esek.

 

-Remélem eljössz a koncertre.-suttogta a csókunk után.

-Ott leszek.-suttogtam én is.

-Rendben. Akkor majd ott találkozunk.-puszilt meg majd elment ő is. Még pár percig ott álltam és csak néztem ki a fejemből majd eszembe jutott, hogy el kéne kezdeni készülődni. Gyorsan megfürödtem majd felvettem egy kényelmes ruhát majd egy hozzá illő kis táskát vettem elő, beletettem mindent ami kell majd elindultam.

 

 

 Az épület előtt elég sokan álltak de gyorsan bejutott mindenki. A koncert a szabadban lesz.

-Láttuk Azit.-mondta egy pár rajongó.

-Hol?

-Bent vannak az épületbe.-hallottam meg egy másikat. Én csak beálltam a helyemre ahol jól fogom látni őket. A tér tele lett emberrel és Atiék nevét kezdték el kántálni majd elkezdődött a koncert. Kicsit rossz volt az idő de nem volt annyira hideg.

 

A "MIND1" számuknál Ati leült a dob elé és úgy énekelt. Furcsa volt, mintha sírna. Kicsit közelebb mentem és láttam a könnyeit.

 

  

Majd felállt és összeszedte magát. Normálisan végig nyomta a koncertet majd vége lett. A közönség újra elkezdte kántálni a nevüket majd egy dal erejéig még vissza jöttek. A jegyem V.I.P volt  szóval hátra mehettem.

-Jegy?-nézett rám az egyik őr aki az ajtót védte. Felmutattam neki majd beengedett.

-Nem jött el?-hallottam meg az öltözőben a fiúkat.

-Nem láttam sehol.-mondta Ati.

-Lehet itt van csak nem kerestük eléggé.-mondta Desh.

-Vagy haragszik és azért nem jött el.-mondta sóhajtva.

-Haver.-mondta Fészek.

-Te nagyon szeretheted a csajost ha ilyen vagy.-mondta Desh.

-Ő a mindenem.-hallottam, hogy szipog. Írnom kell neki. Elővettem a telefonomat majd elkezdtem neki pötyögni, közben elbújtam.

 

 

 

 Láttam, hogy kijött majd bezárta az ajtót maga után és arrébb ment az ajtótól végül megállt és várt. Majd elővette a telefonját és írt.

Ati: Kint vagyok <3

Én: Rendben, most csukd be a szemedet :) mindjárt viszik az ajándékot.

Láttam, hogy azt tette amit írtam. Elraktam a telefont majd hallkan hozzá mentem és megálltam előtte. Kicsit lábujjhegyre álltam majd adtam egy puszit a szájára mire kipattantak a szemei és meglepődve nézett rám.

-Kicsim.-ölelt magához szorosan amit viszonoztam is.

-Szeretlek.-suttogtam az ölelésében.

-Én is nagyon szeretlek.

-Azt hittem, hogy nem fogsz eljönni.-nézett a szemembe.

-Nem hagytam volna ki. De lenne egy kérdésem.-néztem én is végig a szemébe.

-Mond csak.

-Te...te sírtál?-tettem fel a kérdést. Ati a falnak dőlve nézett engem.

-Hát....igen bekönnyeztem.-hajtotta le a fejét.

-Miért?

-Mert nagyon bánt amit tettem.-mondta szomorúan. Felsóhajtottam majd  közelebb mentem hozzá.

-Tudom, hogy bánt. És bevallom, hogy még én sem felejtettem el és talán sose fogom. De megtörtént és sajnos nem tudsz se te, se más változtatni ezen. Az már a múlt.-simogattam az arcát.

-Elég nagy hiba amit elkövettem. És még így is szeretsz?-kérdezte könnyezve. Én ezen csak elmosolyodtam.

-Mindenki követ el kisebb-nagyobb hibát. Te is ember vagy. És akárhogy nem akarsz de igenis fogsz hibázni. Senkinek nem tudsz megfelelni hiába akarsz. Nekem te tökéletes vagy. És az egy dolog, hogy énekes vagy de te is hibázhatsz. És ha ezt a rajongóid nem fogadják el akkor sajnálom. De te legalább beláttad, hogy hibáztál. Nem te voltál az egyetlen sztár aki ezt elkövette.....biztos vagyok benne, hogy mindegyik beleesett ebbe a hibába csak ők nem vallják be. Aki tényleg igazi rajongód az melletted áll és nem pedig hátba szúr.  Hiába követted el ezt a hibát.....az én szemembe nagyot nőttél. És igenis szeretlek...sőt még jobban mint eddig. Mindig is szeretni foglak. Ezt jól jegyezd meg.-néztem végig a szemeibe. Láttam, hogy elkezdett sírni majd magához ölelt.

-Annyira szerencsés vagyok. Sose hagynálak el téged és mindent meg fogok tenni, hogy boldog legyél. Annyira de annyira szeretlek.-mondta végig ölelve engem. 

-Én is nagyon szeretlek.-pusziltam meg majd csak öleltem. Pár perc múlva már nyugodt volt és másról beszéltünk.

-Ne mondjuk el a fiúknak?-kérdezte tőlem.

-Mit?

-Hogy kibékültünk.

-Elmondhatjuk nekik.-mosolyogtam rá. Felálltunk majd az öltözőbe mentünk.

-CSAJOS.-örültek meg a fiúk. Mindenki megölelt boldogan majd leültünk és elkezdtünk beszélgetni.

-Fiúk szeretnénk valamit elmondani.-kezdte Ati.

-Na mondjátok.-néztek ránk kíváncsian. István csak mosolygott mivel ő tudta.

-Az van, hogy Liza és én...kibékültünk.-fogta meg mosolyogva Ati a kezemet.

-Komolyan?-kérdezték ledöbbenve.

-Igen.-válaszolta Ati.

-Ideje volt.-mondta Desh vigyorogva.

-Ezt meg kell ünnepelnünk.-mondta Fészek.

-Igen meg kellene de nem ma.-mondta István.

-Miért nem?-kérdeztek vissza a srácok.

-Azért mert, holnaptól csak koncertekre fogunk járni.-ült le Csődör.

-Ünneprontó vagy.-durcizott be Desh.

-Igaza van Istvánnak. Meg én nem is szeretnék buliba menni.-mondtam sóhajtva.

-Na jól van de csak miattad.-mondta Desh megenyhülve.

-De ugye majd egy kis házi bulit csaphatunk?-kérdezte Fészek.

-Majd valamikor csapunk.-válaszolta Ati mosolyogva.

-Hugi jössz velem?-állt fel István.

-Hova?-kérdeztem tőle.

-Sétálunk egyett.-mosolygott rám. 

-Jól van.-álltam fel én is majd megpusziltam Atit és kimentem sétálni a bátyjámmal.

-Mikor költözöl vissza?-tette fel a kérdést.

-Még nem tudom.

-Szeretném ha még ma vissza jönnél.

-Miért?

-Mert akkor tudom hogy biztonságba vagy.

-Holnaptól úgy is koncerteztek....szóval egyedül lennék otthon.

-Nem biztos.-mosolygott rám.

-Mi?-néztem rá meglepődve.

-El tudnám intézni hogy velünk gyere.

-Nem tudom.

-Kérlek hugi. Féltelek.-megállt és a szemembe nézett.

-(sóhaj) Jól van.-mosolyogtam rá.

-Köszönöm.-ölelt meg boldogan. Hallottuk, hogy kinyílt az ajtó. Atiék léptek ki rajta.

-Nekem most mennem kell. Majd beszélünk.-pusziltam meg a bátyjámat.

-Szia.-mosolygott rám. Ati fele mentem majd megálltam előtte.

-Máris mész?-kérdezte tőlem szomorúan.

-Igen. De ha szeretnél akkor majd beszélünk.-néztem végig a szemében.

-Azt hittem, hogy velünk jössz.

-Most nem Ati. Szeretlek.-öleltem magamhoz amit viszonzott és szorosan ölelt vissza.

-Én is szeretlek. De nagyon.-suttogta a fülembe. Nehezen de elengedtük egymást. Lábujjhegyre álltam majd megcsókoltam.

-Majd hívlak.-mondtam hallkan végül elmentem. Gyalog mentem haza ami elég hosszú út. Így hogy ne unatkozzak hazafele menet, beraktam a fülhallgatómat és elindítottam rajta a zenét. Azahriah és Desh néven van egy album amiben csak az ő számaik vannak. Pont a kedvencem ment ami a "Téveszmék" néven fut.  Annyira belemerültem a zenébe, hogy észre sem vettem, hogy már haza is értem. Lepakoltam majd csináltam magamnak vacsorát. Kicsit sokat csináltam. Éppen kiszedtem magamnak egy kis vacsit mire csengettek. Mentem ajtót nyitni. A szívem nagyot dobbant az illető láttán.

-Szia.

-Szi-szia.-köszöntem vissza meglepődve.

-Öhm....bejöhetek?-kérdezte mosolyogva.

-Jah..igen. Gyere csak.-álltam el az ajtóból majd be engedtem Atit. Bezártam az ajtót majd a nappaliba mentem ahol Ati a kanapén ült. Helyet foglaltam mellette és csak néztem magam elé.

-Hogy vagy?-törte meg a csendet.

-Jól.....azt hiszem.-mondtam hallkan.

-Valami baj van?-kezdett el aggódni.

-Nem nincs semmi.-válaszoltam a kérdésére.

-Látom hogy bánt valami.-ült közelebb hozzám majd megfogta a kezemet. Bekönnyeztem.

-Csak....csak nagyon hiányzol.-eredtek el a könnyeim.

-Oh kicsim.-ölelt magához szorosan Ati amit viszonoztam is.

-Ne haragudj.-kértem tőle bocsánatott.

-Nem haragszom kicsim.-nézett a szemembe majd megcsókolt. Átváltott lassú de szenvedélyes csókba majd óvatosan hátra döntött a kanapén és a keze útnak indult. Végig simított az arcomon majd haladt lefele az oldalamon és megállt a csípőmnél. Fura érzés kerített hatalmába. Ati keze a pólóm alá csúszott majd a hasamat simogatta. Óvatosan húzta felfele, már majdnem levette rólam mire csengettek. Gyorsan szétrebbentünk, megigazítottuk magunkat majd mentem ajtót nyitni.

-Hugiiiiii.-ölelt meg a bátyjám majd utána jött Desh és Fészek.

-Sziasztok.-köszöntem nekik meglepődve.

-Haveeeer.-köszöntek a haverjuknak is.

-Szevasztok.-köszönt vissza nekik mosolyogva. A fiúk elkezdtek a nappaliban beszélgetni én meg csak értetlenül álltam az ajtóban. István észre vette majd felállt és hozzám jött.

-Bocsi hogy csak így betoppantunk.-kért tőlem bocsánatott.

-Öhm....nem baj. De hogyhogy itt vagytok?-kérdeztem meg tőle.

-Hát az úgy volt, hogy unatkoztunk.-válaszolta mosolyogva.

-Értem. És itt mit tudtok csinálni?

-Beszélgetünk, énekelünk vagy esetleg elmegyünk valahova.

-Deeee ezeket nálatok is meg tudjátok csinálni.

-De mi veled szeretnénk ezeket.-mosolygott rám

-És ha nekem nincs kedvem?

-Hidd el hogy lenne.-kacsintott rám.

-Éhes vagyok.-hallottam meg Desh hangját.

-Fiúk csináltam vacsit és elég sokra sikerül szóval jut mindenkinek.-mosolyogtam rájuk.

-Oh de jóóóóó.-rontottak be a konyhába majd leültek enni.

-Hát ez isteni.-mondta Desh és dünnyögött hozzá.

-Nem is tudtam, hogy ilyen jól tudsz főzni.-mondta Fészek.

-Hát örülök neki, hogy ízlik.-mondtam mosolyogva majd leültem Ati mellé és én is elkezdtem enni.

-Fhuuuu tele vagyok.-dőlt hátra István a székében.

-Áh nem birok többet enni.-mondta Ati majd ő is hátra dőlt. Felálltam majd összeszedtem az üres tányérokat és neki álltam mosogatni.

-Megmozdulni nem birok.-mondta Desh.

-Ha gondoljátok akkor itt aludhadtok ma este.-mondtam nekik mikor végeztem a mosogatással.

-Nem fogunk zavarni?-kérdezte Ati.

-Egyáltalán nem.-mosolyogtam rá.

-Rendben.-mondták vigyorogva. 

-Megyünk ki egy kicsit az udvarra.-mondta István majd felállt és Desh-el meg Fészekkel kimentek egy kicsit. Én csak álltam egy helyben Ati pedig még mindig a helyén ült. Majd pár perc múlva erőt vettem magamon és hozzá mentem majd megöleltem amit ő is viszonzott.

-Szeretlek.-mondtam majd megpusziltam.

-Én is szeretlek téged.-mondta majd elengedtük egymást. Megfogtam a kezét majd elkezdtem magammal húzni. Értetlenül nézett rám majd felállt és követett engem. Felmentünk a szobámba majd magunkra zártam az ajtót. Ati a szoba közepén állt én meg az ajtónak voltam dőlve és úgy néztem őt.  Lassan hozzám jött majd az egyik kezét a derekamra tette a másikkal pedig az arcomat simogatta.

-Mit szeretnél?-kérdezte mosolyogva.

-Veled szeretnék lenni.-mondtam lehajtott fejjel.

-Hé mi a baj?-kérdezte tőlem édesen miközben magához ölelt.

-Nincs semmi.-bújtam hozzá amennyire csak tudtam.

-Kicsim.-engedett el annyira, hogy a szemembe tudjon nézni,

-Szeretlek.-mondtam végig a szemébe nézve.

-Édesem én is szeretlek ezt te is tudod. De mond el kérlek, hogy mi a baj.-fogta meg mindkét kezemet. Néztem a szemeiben majd erőt vettem magamon és megcsókoltam őt szenvedélyesen. Ati meglepődött de viszonozta. Majd éreztem, hogy fordult velem egyet és csókolózás közben lassan tolt hátra fele majd megéreztem az ágyam szélét amire ráestem, Ati pedig felém került és úgy folytattuk tovább. A szabad keze felfedező útra indult a testemen. A pólóm aljánál megállt majd kicsit felhúzta és a keze is becsúszott alá majd a hasamat kezdte el simogatni. Pár perc múlva éreztem, hogy a nadrágommal babrál. Kigombolta majd becsúszott a keze a nadrágom majd óvatosan a bugyim alá és lassan elkezdett ott lent simogatni. Ati közben áttért a nyakamra és elkezdte csókokkal kényeztetni. Sóhajokkal jutalmaztam a tetteit.

-Haver.-szólt Desh az ajtó másik oldalán.

-Istenem.-suttogta Ati mivel már megint megzavartak minket.

-Mi az?-kérdezte kicsit idegesen.

-Megyünk sétálni. Jösztök?-kérdezte Desh.

-Menjünk?-kérdezte tőlem Ati.

-Menjünk. Nem akarom, hogy rosszra gondoljanak.-mondtam hallkan. Egyáltalán nem örültem neki, hogy nem jött össze de talán egy kicsit mégis jobb így mert hiába akarom de még legalább feltudok még jobban készülni rá. Rendbe szettük magunkat majd kimentünk. Ati a derekamat átölelve jött mellettem majd leérve felöltöztünk és a többiekkel együtt elmentünk sétálni. Nem mutattam ki, hogy mennyire felizgultam pedig neki estem volna Atinak.

-Hugi minden oké?-kérdezte tőlem István.

-Persze.-erőltettem egy nagy mosolyt magamra. Ati el se engedte a kezemet amit nem is bántam.

-Biztos?-kérdezte tőlem mivel nem hitte el.

-Igen.-válaszoltam ugyanúgy mosolyogva. Egy parkba érve megálltunk egy padnál és a fiúk pedig rágyújtottak. István arrébb hívta Atit én meg csak a tavat néztem.

 

***Ati szemszögéből***

 

A srácokkal és Lizával elmentünk sétálni majd megálltunk a parkba. Liza a tavat kezdte el nézni én meg Istvánnal beszéltem mivel félre hivott.

-Haver ugye nem vesztetek össze?-kérdezte tőlem.

-Nem dehogy.-válaszoltam sóhajtva.

-Akkor mi a baja?-kérdezte megint. Elmondtam neki mindent ami a szobában történt.

-És gondolom az a baja, hogy megzavartak megint minket.

-Szóval ő akarja veled?

-Igen István. És sajnálom, hogy nem tudtam neki megadni de ő mondta, hogy jöjjünk el mi is sétálni.

-Haver. Nem akarok ebbe bele szólni. De remélem, hogy nagyon vigyázni fogsz rá és nem okozol neki fájdalmat.

-Eszem ágában sincs neki fájdalmat okozni. Túl fontos nekem ahhoz.-néztem a lányra aki még mindig mozdulatlanul állt és nézte a tavat.

-Tényleg csak arra kérlek, hogy vigyázz rá.

-Ez csak természetes haver.-mondtam neki mosolyogva majd lepacsiztunk és vissza mentünk a többiekhez. Én Lizához mentem majd hátulról megöleltem mire kirázta a hideg.

-Jól vagy?-kérdeztem tőle hallkan.

-Igen.-válaszolt a kérdésemre.

-Haza megyünk és megkapod amit szeretnél. Rendben?

-Rendben. De megint megfognak zavarni.

-Nem fognak. Elintézem majd őket.

-Mikor megyünk haza?-kérdezte tőlem édesen.

-Nemsokára kicsim. Bírd még ki egy kicsit.

-Nem tudom meddig bírom.-sóhajtott fel. A fejemet a vállára tettem és úgy néztem vele együtt a tavat.

-Mehetnénk már.-türelmetlenkedett cukin.

-Hideg van.-hallottam meg Desh hangját.

-Jah. Jó lenne már haza menni.-mondta Fészek is.

-Szerintem is. Azi ti akartok még sétálni?-kérdezte István.

-Nem. Mehetünk haza.-mondtam majd kiegyenesedtem. Összekulcsoltam a kezünket majd hazafele vettük az irányt. Haza érve leöltöztünk majd Liza felrohant a szobájába.

-Haver.-szólt István utánam majd a lépcsőnél megálltam.

-Mond csak.-néztem rá.

-Óvatosan.-nézett végig a szemembe.

-Nem okozok neki fájdalmat.-mosolyogtam rá majd felmentem a szobába és kulcsra zártam az ajtót. Be vallom, hogy én is nagyon akarom már Lizát.

-Kicsim.-szóltam neki mivel a fürdő ajtaja be volt zárva.

-Egy pillanat.-kiabállt ki.

-Jól vagy?-kérdeztem tőle aggódva.

-Igen. Csak el kell intéznem valamit.-mondta majd hallottam a víz csobogását. Tudtam, hogy mit csinál de nem akartam megzavarni ezért mosolyogva leültem az ágyára és telefonoztam miközben vártam rá. Pár perc múlva hallottam ahogy nyitódik az ajtó majd kilépett egy szál törölközőben. Hát nekem se kellett sok. Felálltam majd hozzá mentem és óvatosan levettem róla a törölközőt. Végig néztem rajta és nagyon is tetszett a látvány. Megfogtam a kezét majd az ágyhoz húztam és ráfektettem én pedig gyorsan leöltöztem és felé másztam. 

-Félsz?-kérdeztem tőle miközben a belső combját kezdtem el simogatni.

-Kicsit.-válaszolta sóhajtva.

-Nem fogok neked fájdalmat okozni. Ezt megígérem neked.-suttogtam a fülébe majd elkezdtem csókolgatni a nyakát. Éreztem ahogy összezárja a lábát. Elmosolyodtam majd felültem és a lábához másztam. Engedély kérően néztem rá amit ő nehezen de megadott. Óvatosan szétnyitottam a lábát és végig néztem rajta.

-Csodaszép vagy.-mondtam mosolyogva majd a belsőcombját kezdtem el puszilgatni.

 

***Liza szemszöge***

 

Ati a belső combomat kezdte el puszilgatni amitől kirázott a hideg. De egyre jobban kívántam és egyre jobban beindultam. Majd néha megpuszilta a nőiességemet. Majd a nyelvével kezdett el kényeztetni egy kicsit.

-Ati...kérlek.-kérleltem nehezen. Befejezte a kényeztetést majd felém mászott.

-Felkészültél?-kérdezte tőlem végig a szemembe nézve.

-I-igen.-válaszoltam még mindig félve.

-Óvatos leszek.-csókolt meg majd óvatosan belém vezette magát egy kicsit.

-Fáj?-kérdezte miközben egyre beljebb tolta magát.

-Most fáj egy kicsit.-suttogtam hallkan. Megállt, hogy megszokjam.

-Lehet egy kicsit fájni fog most.-nézett a szemembe. Félve bár de bólintottam mire ő egy hirtelen mozdulattal belém nyomta magát. Ati csókkal hallgattatott el, hogy ne kiáltsak. Pityeregve csókoltam vissza. 

-Jobb?-kérdezte a csókunk után.

-Igen.-válaszoltam majd éreztem ahogy lassan elkezdett mozogni. Még egy kicsit fájt de utána jobb volt mert vigyázott rám. Lassú tempóban mozgott ami annyira romantikus volt. Halk sóhajokkal jutalmaztam minden egyes lökését. A hajába túrtam majd magamhoz húztam és megcsókoltam amit viszonzott ő is. Valami furcsa érzés volt az alhasamba ami kitörni készült.

-Ati....-szólítottam a nevén.

-Nyugodtan kicsim.-harapta meg a fülcimpámat amitől én a csúcsra jutottam, Ati pedig követett. Kihúzta belőlem magát majd kidobta az óvszert utána vissza feküdt mellém én pedig hozzá bújtam.

-Milyen volt?-kérdezte tőlem miközben a hátamat simogatta.

-Nagyon jó volt.-válaszoltam mosolyogva. 

-Nagyon fájt?

-Az elején csak.

-Nem akartam fájdalmat okozni.-mondta aggódva.

-Atii csak az elején fájt. Viszont nagyon élveztem és ennél jobb estét nem is kívánhattam volna.-néztem végig a szemében. Mosolyogva megcsókolt majd újra magához ölelt. Egymáshoz bújva néztük a tévét majd pár perc múlva bealudtam.

 

**REGGEL**

 

Beszélgetést hallottam a szobámban. Ati meg István beszélgettek hallkan.

-Mikor költözik vissza?-kérdezte Ati a bátyámtól.

-Nem tudom. Én is szeretném már ha vissza költözne. Így mindig félek, hogy valami baja lesz.

-Nekem mondod?

-Milyen volt?-kérdezte Pisti.

-Nagyon jó.

-De ugye nem?

-Nem. Megígértem meg alapból sem okoztam volna neki fájdalmat.

-Tudom. De tudod, hogy féltem.

-Tudom haver.

-Na jó megyek készítek valami reggelit.-mondta István majd hallottam ahogy kiment. Éreztem ahogy besüpped mellettem az ágy majd egy kezet éreztem az arcomon ami simogat.

-Kicsim ébresztő.-mondta de nem akartam kinyitni a szememet.

-Kicsim.-hallottam ahogy mosolyog. Majd lehajolt hozzám és megcsókolt.

-Jóreggelt.-néztem rá mosolyogva.

-Jóreggelt hercegnőm. Hogy aludtál?

-Nagyon jól.-válaszoltam mosolyogva.

-Ugye nem fáj semmid?

-Szerelmem tökéletesen vagyok.-ültem fel majd magamhoz öleltem szorosan.

-Pedig féltem egy kicsit, hogy fájdalmat okozok neked.-mondta az ölelésünkben.

-Tényleg nem fájt.-néztem a szemében majd adtam egy csókot neki.

-Nagyon szeretlek.-mondta a csókunk után.

-Én is nagyon szeretlek. Megyek zuhanyzok egyett.-álltam fel majd még egy puszit adtam neki és bementem a fürdőbe majd leöltöztem és elkezdtem zuhanyozni. Boldog vagyon Atival és el sem hiszem, hogy megtörtént az tegnap este. Mosolyogva zuhanyoztam meg majd kiszálltam és megtörölköztem. Eszembe jutott, hogy nem hoztam be tiszta ruhát ezért kimentem a szobámba. Ati még mindig az ágyon ült és telefonozott én pedig a szekrényemhez mentem és vettem ki ruhát. Leraktam az ágyra a ruhát majd ledobtam a törölközőt és elkezdtem öltözni. Ati hozzám jött és magához ölelt amikor készen lettem.

-A világ legszebb csaja az enyém. Ennél jobbat nem is kívánhatnék magamnak.-nézett végig a szemembe mosolyogva.

-Azért ne túlozz.-pirultam el vigyorogva.

-Nem szokásom.-kacsintott rám majd megcsókolt.

-Szerintem menjünk le.-mondtam vigyorogva.

-Jól van menjünk.-puszilt meg majd kézen fogva mentünk le a többiekhez majd elkezdtünk enni.

-Hogy vagy hugi?-kérdezte István mosolyogva.

-Nagyon jól.-válaszoltam vigyorogva.

-Jó ezt hallani.-mosolygott rám majd Atival összenéztek és ettek tovább.

-Majd elmosogatok ha mindenki befejezte.-álltam fel mosolyogva majd leültem a nappaliban és tévéztem. Desh és Fészek kimentek az udvarra, Ati meg István leültek mellém.

-Hugi beszélnünk kell veled.-nézett rám komolyan. Lehalkítottam a tévét majd csak rájuk figyeltem.

-Mondjátok.

-Jó lenne ha még ma vissza költöznél hozzánk.-mondta Pisti.

-Még ma?-kérdeztem vissza.

-Igen kicsim.-fogta meg Ati a kezemet.

-Hát nem tudom.-kezdtem el gondolkozni.

-Hugi így nem vagyunk nyugodtak, hogy nem vagy velünk.-nézett rám aggódva a bátyám.

-És nekem sem jó nélküled.-mondta Ati.

-Nekem sem jó nélkületek. Egyedül érzem magam.-hajtottam le a fejemet.

-Akkor meg gyere vissza.-mondta Desh. Észre sem vettem, hogy bejöttek.

-Rendben.-mondtam mosolyogva. A fiúk nagyon megörültek neki, hogy vissza megyek hozzájuk és bevallom, hogy én sem bánom ezt. Kikapcsoltam a tévét majd a srácokkal együtt elkezdtem pakolni. Nem volt sok cuccom így hamar végeztünk. Kimentünk majd bezártam az ajtót, elraktam a kulcsot és én is beültem a kocsiba majd elindultunk a srácokhoz. Hamar megérkeztünk hozzájuk majd bevittük a cuccaimat Ati szobájába.

-Éhes vagy??-kérdezte Ati miközben hátulról átölelt.

-Kicsit.-válaszoltam mosolyogva.

-Rendelek akkor kaját.-puszilt meg majd elővette a telefonját.

-Rendben.-válaszoltam mosolyogva.

-Mit kérsz?

-Nekem jó az amit te eszel.-néztem a szemébe.

-Hamburger?

-Megfelel.-mondtam mosolyogva. Bólintott majd kiment a többiekhez. Leültem az ágyra és beszívtam Ati illatát. Imádom az illatát és mindenét is. Pár perc múlva felálltam majd a cuccomat néztem, hogy hova pakoljak de bejött Attila.

-Min gondolkozol?-állt meg előttem majd magához ölelt.

-Hogy hova pakolhatom a cuccaimat.-öleltem át a nyakánál.

-Ezen ne gondolkozz. A szekrényemben bőven van hely a te ruháidnak is.-mosolyogott rám. Homlokát az enyémnek döntötte és úgy nézett a szemeimbe.

-Rendben.-mosolyogtam rá és nem bírtam ki, hogy ne csókoljam meg így az ajkaira tapadtam amit viszonzott is.

-Este lesz valami dolgod?-kérdeztem tőle a csókunk után.

-Nem. Miért?

-Csak kérdeztem.

-Ez nem csak egy kérdés volt.

-De igen.-válaszoltam rá mosolyogva majd elkezdtem a szekrénybe pakolni a cuccomat.

-Oh itt a kaja.-állt fel majd kiment a szobából. Nem volt sok ruhám így hamar végeztem a pakolással.

-Csajos gyere enni.-kiabált fel Desh.

-Megyek.-kiabáltam vissza majd én is kimentem a többiekhez és csatlakoztam hozzájuk.

-Az anyámot ez nagyon finom volt.-mondta Desh amikor megkajált.

-Gyorsan betermelted.-mondta Fészek.

-Éhes voltam már. Azt hittem elpusztulok ha nem eszek semmit.-büfögött egyet Desh.

-Na jó megyek ki cigizni.-állt fel Ati majd elvette a cigijét és a gyújtót az asztalról majd hozzám jött.

-Jössz ki?-kérdezte majd megpuszilt.

-Aha.-mondtam mosolyogva majd felálltam és a nappaliba mentünk majd felöltöztünk és kimentünk az udvarra. Ati a szájába vette a cigit majd meggyújtotta. Mellé mentem majd hozzá bújtam ő pedig a szabad kezével átölelte a derekamat.

-Milyen volt az első alkalom?-nézett a szemembe édesen.

-Én nagyon élveztem. És örülök, hogy veled volt az első. Csak azért egy kicsit félek is.-szomorodtam el egy kicsit.

-Mitől?-fújta ki a füstött.

-Attól, hogy elhagysz.-könnyeztem be.

-Kicsim miért hagynálak el?

-Nem tudom.

-Sose foglak elhagyni. Te vagy a mindenem és nem fogom hagyni hogy szétválasszanak.

-Biztos?-néztem rá kiskutya szemekkel.

-Nagyon is.-csókolt meg mosolyogva.

-Szeretlek.-bújtam megint hozzá.

-Én is nagyon szeretlek.-ölelt magához szorosan.

-Mi a terved karácsonyra meg szilveszterre?-kérdezte Ati tőlem.

-Hát nagyon szeretnék veled lenni de viszont főzni is kell.-válaszoltam a kérdésére.

-És mit szeretnél főzni?-kérdezte mikor elnyomta a cigit majd bementünk.

-Nem tudom még.-ültünk le a nappaliban.

-Majd csinálunk akkor valamit.-dőlt hátra a kanapén és bekapcsolta a tévét. Én is hátra dőltem és hozzá bújtam ő pedig szintén magához ölelt.

-Mit nézünk?-ültek le a többiek hozzánk.

-Nem tudom.-válaszolta Ati.

-Semmi jó nem megy.-sóhajtottam fel unalmamban.

-Unatkozol?-kérdezte Fészek tőlem.

-Kicsit.-válaszoltam a kérdésére.

-Kéne egy kicsit próbálni.-mondta István.

-Amúgy igen.-mondta Fészek is.

-Akkor el kell menni a próba terembe.-mondta Desh.

-Szedjük össze magunkat akkor.-mondta Ati.

-Nagyon igyekeztek.-kuncogtam rajtuk.

-Semmi kedvünk amúgy.-mondták a srácok.

-Na talpra.-álltam fel majd tapsoltam egyet.

-Na nézd meg a főnökasszonyt.-mondta Desh.

-Nem vagyok főnökasszony csak én unatkozok, nektek próbálni kell szóval hajrá. Ha így haladtok akkor sose fogtok próbálni.-néztem végig rajtuk.

-Igaza van.-mondta Ati majd nehezen de felállt ő is.

-Na jól van. Menjünk még mielőtt meggondolom magam.-állt fel Desh is. Majd a másik két srác is felállt és elkezdtünk készülődni majd elmentünk a próbaterembe. Én leültem a nézőtéren a srácok meg a színpadra mentek próbálni. Élveztem nagyon és velük együtt énekeltem a dalokat. 2 órát próbáltak majd beültünk kajálni.

-Mikor lesz a koncert?-kérdeztem a srácokat.

-Holnap után.-válaszolta Fészek.

-Okés.-mondtam majd ettem a sültkrumplimat.

-Uramisten Azahriah és Desh.-állt meg 3 lány az asztalunknál.

-Sziasztok.-köszönt Desh mosolyogva.

-Ne haragudjatok a zavarásért de kérhetünk autógrammot meg közös képet?-kérdezte egy barna hajú csaj.

-Persze.-mondta Ati majd felálltak és teljesítették a kérésüket. Nem néztem jó szemmel ahogy a lányok Atihoz simulnak. Nem haragszom ezért hiszen rajongók és ez őket boldoggá teszi, hogy a kedvencüket megölelhetik.

-Köszönjük és még egyszer bocsánat.-mondták a lányok.

-Nincs mit. Sziasztok.-ültek le vissza a fiúk.

-Sziasztok.-mentek el a lányok. Ati rám nézett majd megfogta a combomon pihenő kezemet és össze kulcsolta az övéivel.

-Tudod, hogy téged szeretlek.-suttogta a fülemben majd megpuszilt.

-Tudom.-mosolyogtam rá.

-Elég volt?-kérdezte a kajára gondolva.

-Igen.-válaszoltam majd csak hallgattam a fiúkat. Kaja után elmentünk sétálni de most nem volt olyan jó mert folyamatosan meg kellett állnunk a rajongók miatt.

-Na jó menjünk haza. Nem akarok több rajongót.-mondta Ati.

-Szerintem is. Késő van már amúgy is.-mondta István. 

-Én meg álmos vagyok.-mondta Desh. Elindultunk hazafele gyalog. A fiúk sokat beszélgettek út közben és néha én is beszálltam. Hamar haza értünk majd mindenki elvonult a szobájába.

-Kicsim.-szólt nekem az ágyon ülve Ati.

-Igen?-néztem rá majd leültem mellé.

-Akarsz fürdeni?-kérdezte mosolyogva.

-Igen.-válaszoltam mosolyogva.

-Menj csak nyugodtan akkor.-puszilt meg. Kipróbálnám vele az együtt fürdést de lehet hogy nem lenne jó ötlet. Felálltam majd elindultam lassan a fürdő fele. Még szerencse, hogy van külön fürdője.

-Ati.-fordultam vissza.

-Mond csak.-nézett rám mosolyogva.

-Semmi.-mosolyogtam rá majd újra elindultam a fürdő fele.

-Kicsim.-szólt utánam. Megálltam neki háttal mivel nem mertem ránézni. Egyszer csak éreztem, hogy megállt a hátamnál majd hátulról ölelt át.

-Mit szerettél volna?-kérdezte és a tükörből nézett engem ami a falnál volt.

-Semmit. Tényleg.-válaszoltam a kérdésére.

-Biztos?-kérdezte mosolyogva majd a nyakamat kezdte el puszilgatni.

-Igen.-fordítottam egy kicsit felé a fejemet mire ő a két szemembe nézett. Majd az ajkaimra tapadt amit nem bántam mert imádom a csókját. A csókcsata közben teljesen felé fordultam majd a nyakánál átkaroltam ő pedig a derekamnál fogva húzott közelebb magához. Jobb keze felfedező útra indult a testemen majd megállt a nadrágom szélénél majd a gombhoz csúszott. Még mielőtt kigombolta volna a nadrágomat megállítottam.

-Mi a baj?-kérdezte ijedten tőlem.

-Meg kéne először fürdenünk.-válaszoltam elpirulva.

-Jól van. Igazad van. Jössz velem?-nézett végig a szemembe.

-Ko-komolyan?-kérdeztem meglepődve.

-Komolyan.-puszilta meg a homlokomat.

-Öhm rendben. Kérhetek majd pizsomát?-kérdeztem tőle.

-Persze máris adok.-ment a szekrényéhez majd elővett egy hosszú pólót ami a combomig ért.

-Köszönöm.-köszöntem meg mosolyogva.

-Nincs mit. Velem tartasz?-kacsintott rám.

-Biztos?-kérdeztem elpirulva tőle.

-Igen legalább hamar végzünk.

-Rendben.-egyeztem bele nehezen és félénken.

-Megyek megengedem a vizet.-csókolt meg Ati majd a fürdőbe ment és hallottam, hogy megengedte a vizet. Leültem az ágy szélére és csak néztem ki a fejemből.

-Atival fogok fürdeni. Látni fog meztelenül. Oké, hogy tegnap megtörtént de akkor sötétebb volt. De most...most  meg fel van kapcsolva a villany. Látni fog majd fényben. De mi van ha nem fogok neki tetszeni? Mi van ha...

-Kicsim.-gugolt le elém Ati. A két szemébe néztem és teljesen elvesztem bennük.

-Mi a baj?-kérdezte tőlem.

-Nincs semmi.-mosolyogtam rá.

-Nagyon elgondolkoztál valamin. Biztos minden oké?

-Igen. Csak nagyon szeretlek.

-Én is szeretlek kicsim. Gyere menjünk fürdeni.-állt fel majd felém nyújtotta a kezét amit megfogtam majd vele együtt a fürdőbe mentem. Beérve a fürdőbe Ati bezárta az ajtót majd hozzám jött.

-Biztos minden oké?-kérdezte aggódva.

-Persze.-raktam le a pólót amit kaptam Atitól.

-Liza.-szólított a nevemen. Meglepődve néztem rá, hogy a nevemen szólított.

-Mond el, hogy mi a baj?-fogta két keze közé az arcomat, hogy végig a szemembe tudjon nézni.

-Csak...csak az, hogy félek.

-Mitől?-kérdezte kedvesen.

-A véleményedtől?

-A véleményemtől? De miért?

-Hogy mit fogsz rám mondani hogy most ruha nélkül fogsz látni.-ültem le a kád szélére.

-Kicsim már láttalak úgy. És nagyon is tetszel. Szóval nem kell félned a véleményemtől.-mosolygott rám bíztatóan.

-Tudom de tegnap sötét volt.

-Attól még nagyon jól láttalak.-kacsintott rám.

-Komolyan?

-Igen kicsim. Szeretlek nagyon.-mondta majd felállt és a térdemre támaszkodott mind a két kezével és úgy nézett a szemeimbe.

-Én is nagyon szeretlek Ati.-pusziltam meg. Felállt majd óvatosan a kezemnél fogva felhúzott.

-Forduljak el míg bele ülsz?-kérdezte édesen.

-Megteszed?-néztem rá félve.

-Persze.-válaszolta majd adott egy csókot és arrébb ment. Bátornak kell lennem.

-Ati.-szóltam neki.

-Hm.-fordult hátra.

-Öhm...segítesz?-néztem a földet félénken. Hallottam, hogy kuncogott majd hozzám jött.

-Biztos szeretnéd, hogy segítsek?-emelte fel óvatosan a fejemet, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Igen.-válaszoltam halkan. 

-Baba nézz a szemembe és úgy mond.-simított végig a két karomon. 

-Szeretném ha segítenél.-néztem végig a szemébe.

-Ugye ezt nem miattam teszed?

-Ne-nem.

-Kicsim.

-Tényleg nem csak miattad van. Én is nagyon szeretném csak félénk vagyok még.-mondtam halkan a mondatom végét.

-Édesem.-ölelt magához szorosan.

-Ne haragudj.-kértem tőle bocsánatot.

-Jaj dehogy haragszom. Annyira édes vagy. De nem kell félned semmitől....főleg nem tőlem rendben? Bármi van legyen az baj vagy más akkor is nyugodtan szólj kicsim.-puszilt meg édesen.

-Rendben.-mosolyogtam rá.

-Segítsek kicsim?-kérdezte édesen.

-Igen.-válaszoltam kicsit bátrabban. Ati elkezdte kigombolni a felsőmet majd segített levenni. Majd a melltartómat is kicsatolta és azt is lerakta a szekrényre. A nadrágom, bugyim és a zoknim és a szekrényre került. Ati gyorsan leöltözött majd beültünk a kádba. Attila a hátamnál ült én meg hátra dőltem az ölébe mire ő átkarolt.

-Gyönyörű vagy.-suttogta a fülembe majd megpuszilt.

-Tényleg így gondolod?

-Persze, hogy így gondolom. Csajos te vagy a mindenem szóval felejtsd el azt, hogy csúnya vagy.

-Tudod, hogy nem gondolom magamról azt, hogy szép vagyok meg csinos.

-Hát el kell, hogy keserítselek de nekem te tökéletes vagy.

-Én örülök neki, hogy te ezt gondolod. Csak a koncerteken is látom, hogy nálam vanna sokkal szebbek is.

-Az lehet kicsim. De te sokkal jobb vagy tőlük.

-Köszönöm.-pusziltam meg mosolyogva. Fürdés közben beszélgettünk majd hamar készen is lettünk. Felvettem a pólót amit Atitól kaptam de alá nem vettem fel semmit. Ati egy szál törölközőben állt a szekrénye előtt. A hátához mentem majd átöleltem.

-Mi az babám?-kérdezte kuncogva majd megfordult és megölelt.

-Nagyon szeretlek.-néztem fel rá.

-Én is kicsim.-mosolygott végig majd rátapadt az ajkaimra amit én viszonoztam. Pár perc múlva az ágyon kötöttünk ki.

 

*** A többit most a fantáziátokra bízom  ;)   ***